Autizmusról

Az interneten az autizmusról található információk meglehetősen vegyesek. Aki minden előzetes ismeret nélkül próbál tájékozódni, nincsen könnyű helyzetben. Ezért fontos, hogy legalább a hivatalos fórumokon hiteles tájékoztatást kapjunk. A kommunikáció és ismeretszerzés már nem is annyira új helyszíne a Facebook, ahol különböző személyek, vagy csoportok igyekeznek egymással kommunikálni. Sőt, némi anyagi ráfordítással nagyon széles körhöz juttathatjuk el az üzenetünket. Az autizmussal foglalkozó oldalakon (is) gyakran kerekedik vita. Ezek akár pozitívak is lehetnének, de most egy olyan aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, ami régóta zavar. Legyünk akár szakemberek, akár szülők, akár autisták, tudomásul kellene venni, hogy a felelősségünk óriási. Akár a tanítványunk, akár a gyerekünk, akár a magunk és társaink életét szeretnénk jobbá tenni, elősegíteni a társadalmi integrációt, megteremteni a feltételeit egy autizmus-barát világnak, elengedhetetlen, hogy amit csinálunk, azt lelkiis...

TEACCH A TEACCH (Treatment and Education of Autistic and related Communication-handicapped CHildren) program az autizmussal foglalkozó emberek között széles körben ismert. De sajnos sokszor félreismert és félreértett. A magam számára szerettem volna tisztázni a TEACCH lényegét, és ebben sokat segített ennek a blogbejegyzésnek az elkészítése. Remélhetőleg mások is találnak benne hasznos információkat. Ahhoz, hogy a TEACCH jelentőségét megértsük, érdemes kitekintést tenni, hogy honnan és miként indult. Ezért ezt a bejegyzést az autizmus történetének rövid áttekintésével kezdem. Előzmények Az autizmus kutatásának a történetében mérföldkőnek számít  Leo Kanner   1943-as  tanulmánya , amelyben tizenegy gyermek példáján keresztül mutatta be az autizmus jellegzetességeit. A bemutatott - és a hozzájuk hasonló - gyerekek ebben az időben leggyakrabban a „gyermekkori skizofrénia”diagnózist kapták, mivel sok hasonlóság mutatkozott az ők és a felnőtt skizofrének ...

Autizmussal élő gyerekeknél a jutalmazásnak nagyon nagy szerepe van. Míg egy neurotipikus gyereknél motiváló erő lehet a szülő dícsérete, a becsvágy, vagy a tanár elismerése, az autista gyerekek többsége ezeket sokszor nem érzékeli, és nem érti meg. Egy-egy megígért - akár apró - jutalomért azonban sokszor szinte csodákra is képesek. Egy korábbi  bejegyzésben  már olvashattuk  Bo Hejlskov Elvén egy cikkét. Most a blogjáról osztanék meg egy posztot, amely a jutalmazás témáját járja körül. Érdekes összevetni saját tapasztalatainkkal, akár szülők, akár pedagógusok vagyunk. A jutalmazási rendszerekről Sok általam látogatott - elsősorban gyerekekkel foglalkozó - gondozóhelyen, különböző módszereket használnak a helyes viselkedés eléréséhez. Vannak egyszerűbbek, amikor például „kapsz egy kekszet, ha elmész sétálni”, a komplexebbek viszont „szmájlikra”, vagy érmékre épülnek, amiket akkor kapsz, ha az elvárt módon viselkedsz. Aztán ezeket a „szmájlikat”, vagy érméket b...