Ugrás a fő tartalomra

Nem ok nélkül lázadó

Az interneten az autizmusról található információk meglehetősen vegyesek. Aki minden előzetes ismeret nélkül próbál tájékozódni, nincsen könnyű helyzetben. Ezért fontos, hogy legalább a hivatalos fórumokon hiteles tájékoztatást kapjunk.
A kommunikáció és ismeretszerzés már nem is annyira új helyszíne a Facebook, ahol különböző személyek, vagy csoportok igyekeznek egymással kommunikálni. Sőt, némi anyagi ráfordítással nagyon széles körhöz juttathatjuk el az üzenetünket.
Az autizmussal foglalkozó oldalakon (is) gyakran kerekedik vita. Ezek akár pozitívak is lehetnének, de most egy olyan aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, ami régóta zavar. Legyünk akár szakemberek, akár szülők, akár autisták, tudomásul kellene venni, hogy a felelősségünk óriási. Akár a tanítványunk, akár a gyerekünk, akár a magunk és társaink életét szeretnénk jobbá tenni, elősegíteni a társadalmi integrációt, megteremteni a feltételeit egy autizmus-barát világnak, elengedhetetlen, hogy amit csinálunk, azt lelkiismeretesen és körültekintően csináljuk. Mert a mi szavunkra érthető módon jobban odafigyelnek, ha egyáltalán... Nagyon sok pongyolaságba, félreérthető megfogalmazásba, vagy akár tévedésbe futhatunk bele olyan helyeken is, ahol elvárható lenne a hiteles és érthető tájékoztatás. Nem létező szakirányt előíró állásajánlatba, amit ha valaki szóvá tesz, hogy helytelen, jön a ledorongolás: "aki akarja érti". Hát, nem. És így kerül be az autizmus közbeszédébe a "shadow teacher" helytelen használata. (Innen is üdvözlet Szőke Sándor Péternek!) Ennél is nagyobb baj, amikor olyan emberek, akiknek a szavára sokan adnak és figyelnek, mert vagy szakemberek, vagy olyan szülők, akik nagyobb publicitással rendelkeznek, minden szakmai és tudományos protokollal szembe mennek. És itt nem az auragyógyítókra gondolok, vagy azokra, akiknek a neve híres-hírhedt az autizmus hazai világában, hanem olyanokra, akik mondjuk hivatalos intézményt képviselnek. És aki szóvá teszi ezeket, könnyen válik "szőrszálhasogatóvá", kekeckedővé". Rendben, olykor elvetjük a sulykot, de mi az oka a felháborodásunknak és a türelmetlenségünknek?
Sokan vannak, akik próbálnak tenni azért, hogy az autistáknak és a környezetüknek helye legyen a társadalomban, amibe beletartozik a család, az iskola, a munkahely, a közélet, stb. Sokszor hihetetlen energiákat emészt fel, hogy akár ellenszélben is megpróbáljuk a környezetet, a társadalmat informálni és ezáltal formálni. Nem hiszem, hogy a többségi társadalom egészében rossz, vagy intoleráns lenne. Ilyen része is van, de a nehézségeket szerintem sokkal inkább az információk és ismeretek hiánya okozza. Érintett szülőként én nem felejtettem el, hogy azelőtt hogyan gondolkodtam és mennyit tudtam ugyanezekről a dolgokról. Talán ezért vagyok türelmesebb is. Viszont nagyon nem vagyok toleráns azokkal, akiknek a feladatuk az lenne, hogy segítsenek bennünket, gyerekeinket, gyógypedagógusainkat, ezzel szemben azonban hanyagságból, lustaságból, hiúságból, tudatlanságból és szűklátókörűségből ennek éppen az ellenkezőjét teszik. Nem szándékos gonoszságból, sokkal inkább az előbb említett okokból. És igen, kekeckedni, küzdeni, dolgozni fogok ezek ellen a jelenségek (nem személyek) ellen, mert a tanítványainkról, gyerekeinkről és önmagunkról van szó.  
És nagyon hálás lennék, ha ebben partnerek lennének azok is, akiknek szakmai és hivatali kötelessége lenne ugyanez. 
Mert túlságosan nagy a csönd...
Sal Mineo és James Dean a Rebel Without a Cause (1955) című filmben 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magasfeszültség

  Andrew McDonnell klinikai szakpszichológus, a Studio3 nevű képzési központ alapítója és vezetője. Fő tevékenységük a viselkedésproblémák kezelése olyan embereknél, akik valamilyen kihívással küzdenek (autisták, értelmi sérültek, stb.). A Studio3 munkatársaival főként olyanoknak tart tehát tréningeket, akik a munkájuk során az előbb említettekkel dolgoznak (gyógypedagógusoknak, ápolóknak, stb.). McDonnell a Low Arousal Approach (alacsony feszültségszint módszer) – a továbbiakban LAA - megalkotója, melynek lényege, hogy a kihívásokkal küzdő egyén magas feszültség- és stresszintjét segítsék alacsonyan tartani, vagy ha az már kritikus szintet ért el, tudják a helyzetet helyesen kezelni. Ehhez a legkülönfélébb technikákat alkalmazzák, azonban a fizikai korlátozások (lefogás, elzárás, lekötözés, stb.) minden formáját elutasítják, mivel ezek csak növelik a problémát, nem beszélve anti-humánus mivoltukról. A Studio3 képzései gyakran zajlanak lakóotthonokban, vagy iskolákban, mert á...

Ki tehet róla?

Az autisták fokozottabb stresszhatásnak vannak kitéve. Ezt okozhatják a körülöttük lévő világ megértésének a nehézségei éppúgy, mint a túl sok, vagy túl erős ingerek, amiknek a szenzoros túlérzékenységtől szenvedők még kiszolgáltatottabbak. És ha stressz túl nagyra nő, akkor következik be a „meltdown”, a kiborulás. Ez általában teljes kontrollvesztéssel jár (ebben is különbözik a hisztitől), része lehet a tárgyak-, más emberek-, és az önmaga elleni agresszió, a rombolás, sikítás, stb. Nagyon fontos, hogy hogyan tekintünk erre a dologra. A lényeg, hogy ezt senki sem mások bosszantására csinálja, hiszen a viselkedését ez alatt nem igazán tudja uralni. Mint ahogyan a környezetében levőknek is igen óvatosaknak kell lenniük, mert a segítő szándékuk ellenére könnyen ronthatnak a helyzeten. Az autisták maguk is szenvednek ettől az állapottól, sőt, ők szenvednek igazán. (A meltdownról bővebben ezt az írást ajánlom.) Hozzá kell tenni, hogy nem feltétlenül csak autistáknál jelentkezhet ez...

TEACCH

TEACCH A TEACCH (Treatment and Education of Autistic and related Communication-handicapped CHildren) program az autizmussal foglalkozó emberek között széles körben ismert. De sajnos sokszor félreismert és félreértett. A magam számára szerettem volna tisztázni a TEACCH lényegét, és ebben sokat segített ennek a blogbejegyzésnek az elkészítése. Remélhetőleg mások is találnak benne hasznos információkat. Ahhoz, hogy a TEACCH jelentőségét megértsük, érdemes kitekintést tenni, hogy honnan és miként indult. Ezért ezt a bejegyzést az autizmus történetének rövid áttekintésével kezdem. Előzmények Az autizmus kutatásának a történetében mérföldkőnek számít  Leo Kanner   1943-as  tanulmánya , amelyben tizenegy gyermek példáján keresztül mutatta be az autizmus jellegzetességeit. A bemutatott - és a hozzájuk hasonló - gyerekek ebben az időben leggyakrabban a „gyermekkori skizofrénia”diagnózist kapták, mivel sok hasonlóság mutatkozott az ők és a felnőtt skizofrének ...