Autizmusról

Az autisták fokozottabb stresszhatásnak vannak kitéve. Ezt okozhatják a körülöttük lévő világ megértésének a nehézségei éppúgy, mint a túl sok, vagy túl erős ingerek, amiknek a szenzoros túlérzékenységtől szenvedők még kiszolgáltatottabbak. És ha stressz túl nagyra nő, akkor következik be a „meltdown”, a kiborulás. Ez általában teljes kontrollvesztéssel jár (ebben is különbözik a hisztitől), része lehet a tárgyak-, más emberek-, és az önmaga elleni agresszió, a rombolás, sikítás, stb. Nagyon fontos, hogy hogyan tekintünk erre a dologra. A lényeg, hogy ezt senki sem mások bosszantására csinálja, hiszen a viselkedését ez alatt nem igazán tudja uralni. Mint ahogyan a környezetében levőknek is igen óvatosaknak kell lenniük, mert a segítő szándékuk ellenére könnyen ronthatnak a helyzeten. Az autisták maguk is szenvednek ettől az állapottól, sőt, ők szenvednek igazán. (A meltdownról bővebben ezt az írást ajánlom.) Hozzá kell tenni, hogy nem feltétlenül csak autistáknál jelentkezhet ez...

„Az autizmus nem rendszerhiba, hanem egy másik operációs rendszer.” – mondja az ismert mondás. Mivel az autisták idegrendszeri működése nagyon sokban különbözhet a neurotipikusokétól, ezért amikor a képességeiket vizsgálják, az nem történhet az átlagosan fejlődő gyerekeknek készült tesztekkel. Sok helyen azonban, még mindig nem azokat a vizsgálati módszereket használják, amelyeket direkt autisták számára fejlesztettek ki. A tanulási képességek vizsgálatánál ez torz és fals eredményeket hozhat. Mivel nagyon sok autistánál például problémát jelent az együttműködés, vagy a figyelem fenntartása, ezért gyakran olyan feladatokat sem végeznek el, amelyeket amúgy az értelmi képességeik alapján, vagy más helyzetben könnyen megoldanának. Viszont a szükséges fejlesztések megállapításánál, vagy az oktatási intézmény kijelölésénél egyáltalán nem mindegy, hogy mit ír a szakértői bizottság „a papírra”. Az alábbi írás szerzője, a halmozottan sérült  Amy Sequenzia  érdekvédőként többek között...

Szeretettel üdvözlök mindenkit az "Autizmusról" blogon! Magam számára is kérdés, hogy van-e szükség még egy többedik autizmusról szóló oldalra? De sok, általam hasznosnak tartott dolgot szívesen megosztanék másokkal is Ki vagyok?  Egy autista kisfiú édesapja. Tehát  érintett szülő . Foglalkozásom: pedagógus (nem gyógypedagógus). Nem vagyok autizmussal foglalkozó szakember, csak próbálom az ismereteimet gyarapítani. Mi a blog célja?  Röviden: szemléletformálás. Hosszabban: amióta az autizmus az életem része lett, próbálok utánaolvasni, gondolkodni, más szülőkkel és szakemberekkel kommunikálni a témával kapcsolatban. De mindezek mellett főleg próbálom megérteni a fiam gondolkodásmódját, igyekszem segíteni a boldogulásban. És ez alatt az idő alatt egyre inkább világos lett számomra, amit persze a szakirodalomban olvashatunk is, hogy egy teljesen más fajta gondolkodásmóddal van dolgunk. És csak akkor tudjuk az autistát (és a körülötte levőket is) valóban segíteni, ha ...