A cím Gádor Béla azonos című szatirikus írását idézi, melyben arról a jól ismert viselkedésről ír, melynek művelői állandóan panaszkodnak, pesszimisták, és ezzel a környezetük kedvét is elveszik. Ez a típus megtalálható az autizmus világában is. Egyik első ilyen élményem pont a szülőtréningen ért. Ott, ahol az ember segítséget és megerősítést vár. És az előadóktól ezt meg is kaptuk. De minden közösségben, legyen az eseti, vagy állandó, vannak olyanok, akik ha alkalmuk van rá, akkor nagy hangon felszólalnak. Persze ki másról beszélnének, mint magukról. Az egyik ilyen szülő szájából hangzott el egy lehangoló történet befejezéseként a következő mondat: „Csak, hogy tudjátok, hogy mire számíthattok.” Gondolom, nem kell részleteznem, hogy egy ilyen kijelentés hogyan érint egy olyan szülőt, aki még csak éppen belecsöppent ebbe a világba, tele van félelmekkel, aggodalmakkal, stb. Ezért is lenne fontos, hogy a különböző szülői- és egyéb közösségek tagjai segítsék, támogassák, és ...