Az autisták fokozottabb stresszhatásnak vannak kitéve. Ezt okozhatják a körülöttük lévő világ megértésének a nehézségei éppúgy, mint a túl sok, vagy túl erős ingerek, amiknek a szenzoros túlérzékenységtől szenvedők még kiszolgáltatottabbak. És ha stressz túl nagyra nő, akkor következik be a „meltdown”, a kiborulás. Ez általában teljes kontrollvesztéssel jár (ebben is különbözik a hisztitől), része lehet a tárgyak-, más emberek-, és az önmaga elleni agresszió, a rombolás, sikítás, stb. Nagyon fontos, hogy hogyan tekintünk erre a dologra. A lényeg, hogy ezt senki sem mások bosszantására csinálja, hiszen a viselkedését ez alatt nem igazán tudja uralni. Mint ahogyan a környezetében levőknek is igen óvatosaknak kell lenniük, mert a segítő szándékuk ellenére könnyen ronthatnak a helyzeten. Az autisták maguk is szenvednek ettől az állapottól, sőt, ők szenvednek igazán. (A meltdownról bővebben ezt az írást ajánlom.) Hozzá kell tenni, hogy nem feltétlenül csak autistáknál jelentkezhet ez a fajta kiborulás. Gyakori Down-szindrómásoknál, vagy ADHD-soknál is, illetve különböző pszichiátriai betegségekben is előfordulhat.
Bo Hejlskov Elvén
Svédországban élő klinikai neuropszichológus, tanácsadó. Nagy tapasztalata van a
viselkedésproblémák kezelésében. Több könyve jelent meg, világszerte tart
előadásokat. Sokszor hívják tanácsadásért iskolákba és bentlakásos intézetekbe.
Ebben a cikkében betekintést nyerhetünk a módszerébe, és felveti azt a fontos
kérdést is, hogy felelőssé tehető-e az autista személy a helytelennek számító
viselkedésért? Megismerhetjük az általa használt „szerszámosláda” metafora
lényegét is.
Bo Hejlskov Elvén:
Eszközök autista emberek támogatásához
A cégünk szerszámai:
kezelés, értékelés, változtatás
Nemrég beszélgettem egy autista diákokat oktató iskola
személyzetével. Egy közöttük kirobbant vitában kérték a tanácsomat, mely
szerint: kinek kell rendet raknia, ha egy autista diák szétdobálja a
berendezést, vagy feldúlja a szobát? Megkérdeztem, hogy miben nem értenek
egyet. Azt válaszolták: „A személyzet egyik fele azt mondja, hogy a diáknak
kell rendet raknia. A másik fele szerint az egész nem ér meg egy újabb
konfliktust.”
Megkérdeztem tőlük, hogy miért a diáknak kellene
kitakarítania. Az egyikük azt mondta: „Mert ő csinálta a rendetlenséget.”
Megmondtam neki, hogy nem értem, fejtse ki jobban. „A diáknak kellene rendet
raknia, mert ő csinálta a rendetlenséget.”- válaszolta. Mondtam, hogy a
hallásommal semmi baj nincs, csak azt nem értem, hogy milyen érv szól emellett
a vélemény mellett. Így folytatta: „Neki, aki a rendetlenséget okozta, neki
kell feltakarítania azt.” Ellenvetéssel éltem: „A személyzet felelőssége, hogy
olyan körülményeket teremtsen, ahol az autista diákok fejlődni, gazdagodni és
tanulni tudnak. Ezt önöknek nyilvánvalóan nem sikerült biztosítani. Ezért
kijelenthetjük, hogy a személyzet okozta a rendetlenséget azzal, hogy nem
támogatta megfelelően a diákot.” A társaság egyik tagja megszólalt: „De ha neki
kell rendet raknia, akkor talán legközelebb nem akarja majd szétrombolni a
szobát.” „Hoppá!” – mondtam, - „Rossz szerszámos láda.”
Szerszámok autista emberekkel való munkához
Gondozó személyzetként mi a tanítás mesterségét gyakoroljuk.
Mint a mesteremberek, mi is szerszámokat használunk. Ezeket szerszámos ládákban
tartjuk. Meggyőződésem szerint három fajta szerszámtípust használunk, és ezeket
három különböző szerszámos ládában tartjuk.
1.
Szükségünk van szerszámokra ahhoz, hogy kezelni
tudjuk a nehéz szituációkat anélkül, hogy elfajulnának. Ebben a szerszámos ládában
olyan eszközeink vannak, mint az alap izgalmi (arousal) szint alacsonyan tartása (Low Arousal Approach), aztán vannak reaktív eszközök, mint például a Studio III, de
proaktívak is, mint a figyelemelterelés, a nyugodt hangszín és a konfrontáció
elkerülése.
2.
Szerszámok kellenek ahhoz is, hogy kiértékeljük,
hogy mi okozta a problémát. Ebben a szerszámkészletben vannak krízist
kiértékelő eszközök, pszichológiai tesztek, valamint tesztek a stressz szint és
a kommunikációs képességek vizsgálatára is.
3.
A változtatás szerszámai. Ebben a dobozban
minden eszköz célja a személy viselkedésének a megváltoztatása. Például:
-
terápiás eszközök
-
a fizikai környezet megváltoztatása
-
kommunikációs eszközök
-
struktúrát létrehozó eszközök
-
az izgalmi (arousal) szintet alacsonyan tartó
környezet megteremtése a mindennapokban
-
stressz csökkentés
- és még nagyszámú eszköz, amiket máskor is
gyakran használunk az autisták támogatásánál.
Amit a személyzet említett tagja tett, amikor azt mondta,
hogy a rendrakás után az autista személy kétszer is meggondolja majd, hogy újra
rombolni kezdjen-e, az volt, hogy megragadott egy szerszámot a „változtatás”
dobozból. Ez természetesen rendben van, ha ez egy jó szerszám, és ha a
szituáció előzetesen jól lett kezelve és ki lett értékelve.
A probléma az, hogy a kezelés fázisának a közepén tette ezt.
A diákot rendrakásra kérni rossz kezelési mód. Ez a szituáció újbóli
visszatértét okozhatja. Azon a téves feltevésen alapul, hogy egy szobát
könnyebb szétdúlni, mint rendbe tenni (ezáltal a rendrakás az elrettentés
eszközévé válik).
Valójában rendbe tenni a szobát sokkal könnyebb, mint
szétrombolni. Akárkivel is beszéltem miután feldúlt egy szobát, mindegyikük azt
mondta, hogy aznap az volt a legnehezebb dolog, amit tett. Néhányan még azt is
mondták, hogy az egész évben az volt a legrosszabb szituáció, amibe kerültek.
Ha az elrettentés működne, akkor senki sem rombolna egynél többször az
életében.
Szóval a lehető legjobban kell kezelnünk a szituációt.
Szerencsére olyan jó eszközeink vannak, mint például amikkel alacsony izgalmi (arousal)
szintet érhetünk el. A kezelési fázis része, hogy rendet rakjunk és hagyjuk,
hogy a személy megnyugodjon és biztonságban, elfogadó légkörben érezze magát.
Utána kiértékelhetjük, hogy mi okozta a problémát. Fontos kivizsgálni a stressz
forrását, valamint a személyzetnek a krízis kitörését közvetlenül megelőző
viselkedését éppúgy, mint a krízis alattit. Ezután megtesszük azokat a
változtatásokat, amelyek megakadályozzák, hogy a szituáció megismétlődjön.
Ez a modell nem korlátozódik az autizmus területére.
Ugyanezt a sztenderd módszert használják a minőségbiztosítás területén az
iparban és az egészségügyben is. Egy orvos nem kéri meg a betegét, hogy
takarítson fel a műtét után, hogy ezzel vegye rá, hogy az majd ne akarjon újra
beteg lenni. És az autószerelő sem kéri a tulajdonost, hogy a szerelés után
rakjon rendet, mert akkor ettől ezek után óvatosabban fog vezetni. De mi
elfogadjuk az amatörizmusnak ezt a szintjét az iskolában és a gondozó
személyzet munkájában. Nem kellene. Társadalmunkban a minőségi ellátás
biztosításának sokkal fontosabbnak kellene lennie a különleges bánásmódot
igénylő személyek gondozása esetén, mint akármely más foglalkozásban.
Fordítás: autizmusról blog
Megjegyzések
Megjegyzés küldése